Több év után egy gyilkosságért elítélt rab kiszabadul a börtönből. Ledobja rabruháját, felveszi szép polgári ingjét és frissen vasalt polgári nadrágját. Ezután kimegy az utcára és hátralevő életében ahelyett, hogy élvezné szabad életét, odamegy minden járókelőhöz egyenként és mindegyiknek megpróbálja elmagyarázni milyen gusztustalan dolog a gyilkolás, és alapvetően mennyire meg kell vetni azokat, akik gyilkolnak. Az emberek pedig furán néznek, és egészen biztosak benne, hogy egy ujabb bolonndal van dolguk.
Valhogy erre a képre emlékeztet az, ahogy Európa az antiszemitizmust kezeli. A kontinens lassan 70 éve küzd azzal betegséggel, amit egy bizonyos adolf nevű önjelölt festőművész, a későbbi immár nem önjelölt csak szimplán őrült führer aggatott a nyakába. A kontinens olyan, mintha biztos lenne abban, hogy valójában mélyen legbelül még mindig egy antiszemita gyilkológép lenne. Lassan itt lenne az ideje annak, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk magunkkal: nem, már nem vagyunk antiszemita gyilkológép. Volt hat borzalmas évünk, de már lejártuk a canossánkat, megbántuk amit tettünk, vége.
ehelyett mit csinálunk 65 éve folyamatosan? bizonygatjuk a világnak hogy MI NEM IS....
Olyan komplexus él Európában, amit ki kéne már gyógyítani, mert nem egészséges. Európa szocialistái szentül hiszik, hogy missziójuk megmenteni a világot a fasisztáktól. A jobboldal meg folyamatosan szükségét érzi annak, hogy bizonyítsa: a jobb nem egyenlő a nácival. Hihetetlen kimondani is, de az Európai Parlament egyetlen pártja, amely a fent idézet cikkben egészségesen reagált, az európai liberálisok volt. Ők voltak az egyetlenek, akik ki merték mondani, hogy egy demokratikus rendszerben a hazugságokat nem olcsó trükkökkel, hanem érvekkel kell legyőzni. Nem a házszabályt kell módosítani, ha nem akarjuk, hoy Le Pen mondja a nyitóbeszédet a parlamentben, hanem világossá kell tenni franciák szemében: amit a szélsőjobb üzen, az vagy olcsó hazugság vagy még olcsóbb féligazság. És ha elég jól érvelünk, az emberek nekünk hisznek majd és nem nekik. És akkor valóban megérdemelnénk, hogy ne egy Le Pen mondja az európai parlament nyitóbeszédét.
